Nézzük a bakancslistámat Németországban.

Berlin és München nem fog jelentős szerepet kapni ebben a listában, azokról talán majd később, vagy abban az esetben, ha majd sikerült eljutnom oda. Akkor majd tüzetesebben górcső alá veszem ezt a két nagyvárost. A lista saját egyveleg, ahol különlegességek kapnak helyet, sok helyen saját fordítással. Nézzük kinek mi lobbantja be az érdeklődését az alábbi sorozatból. Ebben a posztban most egy rejtett kincset nézünk át. 

1. The prinzhorn collection. A prinzhorn gyűjtemény, avagy az elmebetegek művészete.

Ez a művészeti gyűjtemény, lényegében, elmebetegeket által készített alkotásokat/gyűjteményeket tartalmaz, amiből több mint 20.000 darab tekinthető meg itt. A Heidelbergi Egyetemi Kórházban található.
A betegek mindössze egyharmada foglalkozott korábban művészeti tevékenységgel; a legtöbb beteg a kórházban fejezte ki magát először a művészeten keresztül.

Wikipédia nem írja le, de a nácik tanulmányozták és kapcsolatba állították ezt a művészeti kiállítást, oly módon, hogy a modern művészet patológiás természetére utaló hivatkozásként használták fel a kiállítást. Durva! A náci kulturális rendőrség végül majdnem felgyújtotta az egészet.

Elképesztő atmoszférája lehet meg akarom látogatni. Relatív nincs is "annyira" messze Regensburgtól.

Néhány "nagykutya" alkotása is található itt. 
A leghíresebb művészek és szerzők, akiknek alkotásai itt vannak, többek között Else Blankenhorn, Franz Karl Bühler, Karl Genzel, Paul Goesch, Emma Hauck, August Klett, August Natterer, Richter Ágnes, Joseph Schneller, Barbara Suckfüll és Adolf Wölfli.

Vannak köztük gyöngyszemek. Őket sorolom fel egy kis zanzásított háttértörténettel megspékelve.

Else Blankenhor: 

Felsőbb osztályú családban nőtt fel, bentlakásos iskolában tanult festészetet, zenét, éneket irodalmat. 26 évesen elvesztette énekhangját "kimerült idegileg" és hátralévő életét szanatóriumokban töltötte. 

Franz Karl Bühler: 

Mindössze három év tanítás után elbocsátották, mert áthidalhatatlan nézeteltérések nyíltak egyrészt az iskolavezetés, a dolgozók és a diákok, másrészt Franz Karl Bühler között. Az elbocsátás olyan mélyen érintette, hogy onnantól kezdve az üldözéstől való félelem gyötörte.

Végül elmegyógyintézet lett a vége. Később az üldöztetés téveszméi felerősödtek, igyekezett megvédeni magát a „veszélyes külső befolyástól” és a „mérgezés veszélyétől”. 1940-ben Franz Karl Bühler a nemzetiszocialisták eutanáziaprogramjának védtelen áldozata lett. Grafeneckben, a sváb jura egyik kisvárosában gázosították el. Ebben a sorsban osztozik több ezer elmebeteg, és értelmi, vagy testi fogyatékos emberrel, akiket az ottani intézetbe vettek fel, majd meggyilkoltak.

Karl Genzel: 

1892-től Brendelt 12-szer ítélték el testi sértésért, ütődésért és vagyoni kárért, és 1902-ben börtönbüntetést kellett letöltenie, ekkor a házassága véget ért. Bal lába megsérült egy balesetben 1900-ban, majd amputálták.

Az első feljegyzések mentális betegségéről 1906-ból származnak, amikor a börtönorvos megalomán téveszméket és abnormális fizikai érzéseket észlelt; Brendel azt állította, hogy ő már átélt áldozati halált, és ő volt Jézus Krisztus.

Emma Hauck: 

1909. február 7-én 30 évesen bekerült a Heidelbergi Egyetem pszichiátriai kórházába, ahol súlyos pszichózis miatt dementia praecox-ot diagnosztizáltak. Négy évvel korábban feleségül ment egy tanárhoz, és két lány édesanyja is volt. Férje és családja pszichózisának alanyai voltak. Intézeti tartózkodása alatt, Hauck, egy sor levelet írt férjének, amelyeket később műalkotásoknak tekintettek, bár valószínűleg ő maga nem tekintette őket műalkotásoknak. Hauckot rövid tartózkodás után kiengedték Heidelbergből, bár később véglegesen a wieslochi menedékházban helyezték el.

Ezek a levelek hasonlóak az aszimetrikus íráshoz, amelyben elsősorban az írott szó esztétikai értékét élvezik, nem pedig a nyelvi jelentését. (No! Ilyen is van, nem is tudtam). A levelekben a férjét hívja, "gyere szívem" vagy néhol csak "gyere" úgy gondolják a levelek magányának kifejeződései, mert elmegyógyintézetben töltött ideje alatt sokat beszélt a családjáról. A levelek így néznek ki: Elég durva!


August Klett. (vagy klotz) : (August Klotz álnév (Klotz egy lekicsinylő kifejezés egy alacsony intelligenciájú személyre). August Klett vagy Klotz (1866–1928) egy német skizofrén művész volt.

Egy gonorrhoeás esettől eltekintve egészséges volt, egészen az 1903-as influenzarohamig. Betegsége után mély depresszióba esett, amelyben hallucinációs hangokat hallott, amelyek sértegették őt. Öngyilkosságot kísérelt meg úgy, hogy egy késsel felvágta saját hasát.

Klotz egy göppingeni menhelyre került, ahol eseti feljegyzései szerint 1903 augusztusában művészeti alkotásokkal foglalkozott. A figurákat zsírral bedörzsölte a tapétájába, és "szabadkőműves jeleknek" nevezte őket. Olyan grafikonokat készített, amelyeken a betűk számok, az összegek pedig a színek. Ez bizonyíték lehet arra, hogy a graféma-szín szinesztézia szokatlan formáját tapasztalta.

August Natterer:

Natterer mérnöknek tanult, megnősült, sokat utazott, és sikeres villanyszerelői karriert futott be, de hirtelen téveszmék és szorongásos rohamok támadták. 1907. április 1-jén sarkalatos hallucinációja volt, melynek során "10 000 kép villant fél óra alatt". (megjegyzés: vajon megtudta számolni hogy pont 10.000? :))

Mindenesetre ezt így jellemezte:

Teljesen közel láttam egy fehér foltot a felhők között – minden felhő megállt –, majd a fehér folt eltávozott, és állandóan úgy állt, mint egy tábla az égen. Ugyanazon a táblán, a képernyőn vagy a színpadon most olyan képek követik egymást, mint egy villanás, fél óra alatt körülbelül 10 000… Megjelent maga Isten, a boszorkány, aki megteremtette a világot – a világi látomások között: háború képei, kontinensek, emlékművek, kastélyok, gyönyörű kastélyok, csak a világ dicsősége – de mindezt fenséges képeken látni. Legalább húsz méteresek voltak, jól megfigyelhetők, szinte színek nélkül, mint a fényképek… A képek az utolsó ítélet epifániái voltak. Krisztus nem tudta betölteni az üdvösséget, mert korán keresztre feszítették... Isten kinyilatkoztatta nekem őket, hogy véghezvigyem az üdvösséget.

Egy kép tőle:

Ez a megpróbáltatás öngyilkossági kísérlethez és az élete hátralévő huszonhat évében elfoglalt elmegyógyintézetek első elköteleződéséhez vezetett. Natterer ezt követően azt állította, hogy ő I. Napóleon császár törvénytelen gyermeke, és a "Világ Megváltója". A vízió intenzív rajzkészítést ihletett, amelyek mindegyike dokumentálja a látomásban látott képeket és ötleteket.

Folyt köv. 

N.Szilveszter