Egy kis kitérőt tettem a minap és ellátogattam a Müncheni egyetemre.

Ludwig Maximilian University of Munich (Ludwig-Maximilians-Universität München)

A Lajos–Miksa Egyetem (németül Ludwig-Maximilians-Universität, LMU) a bajor főváros, München legnagyobb és Németország második legnagyobb egyeteme több mint 44 ezer hallgatóval. Az intézmény hatalmas támogatásnak örvendhet, ugyanis egyike a három elit német egyetemnek. A közel 45 ezer hallgató 15%-a külföldről érkezik a városba, hogy a világhírű egyetemen tanulhasson.

(Forrás: Wikipédia)

Több okból is. Kiváncsi voltam milyen maga az épület, milyen az atmoszféra és az udvar, illetve megnéztem az ottani menzát, illetve nézegettem lehetőségek után plakátokon, illetve egy belső múzeumot is megnéztem.

Nos egy egyetemet alaposan körbejárni elég nehéz, főleg ha ismeretlen. Így voltam ezzel amikor gólya voltam a Pécsi egyetemen, de az isztanbuli és a regensburgi egyetem megismeréséhez is kellett egy kis idő. Nagyon sok a kampusz, az épület sokszor a labirintus benyomását kelti.

Mindenesetre körülnéztem. Kezdem a menzával, ami egy kicsit másképp működik mint a Regensburgi egyetemen. Néhány tekintetben hasonlóan működik, például a hallgatóknak olcsóbb. De csak azoknak a hallgatóknak, akik a Müncheni egyetem hallgatói, nekem a Regensburgos diákommal csak teljes áron kínálják a menüt. Zárójelben még mindig jobb mint Pécsen vagy Magyarországon ahol semmi kedvezmény nincs a diákoknak és különbséget sem tesznek diák és mondjuk egy teljes állásban dolgozó külsős akárki között. Tja.

Vissza a Müncheni egyetem menzájához. Akárki is legyél, venned kell 20 Euróért egy kártyát, amivel később tudsz fizetni a kajáért. Regensburgban nem így van (írtam róla korábban). Illetve itt a kaját úgymond grammra leméred miután kitetted a tányérodra, ott bejelölgetsz valamiket és attól függően dől el mennyit fizetsz a végén. természetesen a kártyával, mert máshogy nem lehet fizetni, se készpénz se bankkártya. Na ja szóval nem kész tányért vagy menüt kapsz, hanem magadnak rakod ki a kaját egy nagy bödönből. Van zöldség gyümölcs is, vegán, illetve húsos opció. 

A másik dolog ami az egyetem sajátossága, hogy az egyetemen belül van egy múzeum. Ezt nem tudtam amikor bementem, úgyhogy egy kellemes meglepetés fogadott. 

Itt a sztori röviden: 

A nemzetiszocializmus idején, 1943-ban nagy ellenállás bontakozott ki Adolf Hitler ellen.

1942-ben a Scholl testvérek, Sophie Scholl és Hans Scholl, a második emeletről Hitler-ellenes szórólapokat szórtak az Audimax világítóudvarába. A testvérpárt és a Fehér Rózsa (Weiße Rose) csoport tagjait elfogták, majd kivégezték. Emléküket az egyetem melletti két park őrzi: a Geschwister-Scholl-Platz és a Prof.-Huber-Platz (Kurt Huber zenetörténeti és pszichológiaprofesszor, a Fehér Rózsa-csoport támogatója).

A múzeumban sorrendben el lehet olvasni a szórólapokat, eredeti formájukban is ki van állítva. A szereplőket, fehér rózsás atmoszféra mindenhol, azokról a hatóságról akik a fehér rózsa csoport ellen működtek, angolul és németül is elérhető a múzeumon belül az összes információ. Meg lehet hallgatni interjúkat a múzeumban azoktól akik anno "ott voltak" csak már idősek.  Ez egy nagy plussz.

Maga az egyetem atmoszférája nem volt rossz, tetszett nagyon ez a Fehér Rózsa téma központba helyezése. Nagyon érdekes sztori érdemes olvasni róla többet. Jöjjön pár fotó tőlem.

N. Szilveszter