Nagyon sok ember nem szeret a problémáiról beszélni. Vannak is ilyen idézetek a neten, mint például. Ne beszélj a problémaidról mert az emberek 80% át nem érdekli és 20 százalékuk még örül is neki. "Brian Tracy". Nos az ehhez hasonló idézetek százezres/ milliós megosztás lájk stb számokat tudnak felmutatni az interneten.

Szerintem baj, mert az emberek többsége úgy élből elhiszi. Felhúzhatjuk a szemöldökünket, de én sokkal előbb vagyok szimpatizáns egy Madonna idézettel. Pontosan nem tudom idézni, de valahogy így szólt.... Na mindegy... Kikerestem és lefordítottam. Szóval így hangzik : Egy csomó ember fél kimondani azt amit akar, és pont ezért nem kapják meg azt amit akarnak.

Nos még ha nem is lehet a két idézetet teljesen párhuzamba állítani, van jelentésbéli hasonlóság és érdemes elgondolkodni rajta. Azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy megértem azokat az embereket akik magukban tartják a problémáikat. Több okból lehet ez ugye releváns. Az első idézetnek is van, illetve lehet némi igazságtartalma, de annyira nem univerzális. Illetve amit hozzátennék, hogy sok információval vissza is élhetnek az emberek, illetve gyengeségként tekintenek rá. De!

A nagymamám azt tanította, hogy beszéljek a problémáimról. Akkor kaphat az ember segítséget. Valaki talán tud valamit, valakit. Egy példa, hogy mamám panaszkodott valakinek egy súlyos egészségügyi problémáról és valaki tudott valakit és egy jó orvost és gyógymódot és végül megoldódott a probléma.

De minden a barátkozással, kedvességgel és ismerkedéssel kezdődik. Így történt az, hogy a szállásomra beköltözve, amikor nem bírtam elviselni a szomszédaimat. Jó magyar módra amikor megkérdezték angolul, hogy vagyok, elmeséltem mindenkinek hogy mi a problémám, és hogy más szállást keresek. Na most ez a folyamat ami nagyon sok energiámat elvett, és a tanulásra sem tudtam úgy koncentrálni, ezért végeztem kevesebb kurzust és le akartam lécelni amint lehet.

Szerencsére néhány ember a segítségemre sietett. Nem azok akiknek kellett volna (pl nemzetközi iroda, ők csak mondták sorry ez van így jártál). De szereztem barátokat Münchenben. Hogy? Elmentem helyekre és ismerkedtem az egyetem berkein kívül. Először bevettek privát Whatsapp csoportokba és végül találtam szállást és barátokat Münchenben. Végig maradtam Regensburgban, de amikor nem voltak óráim sokat jártam Münchenben, ahogy a blogomon is látszik. Egyszer aludtam ilyen "young hostelben" is csak hátha megismerek valakit ott. De kocsmában, fesztiválokon, vagy egyéb programokon pl: Biciklisek klubja, vagy akármi lehet találni ismerősöket. Még ha nem is érdekelnek a biciklik. Nem is kell nem feltétlen, nem az a lényeg. Az egyik barátom tánc klubba járt hogy barátnőt találjon. 5 éve Házasok azóta. Nem is érdekelte annyira a tánc. De ismerkedni jó!

Munkahelyen is ha diákként dolgozol kint is lehet az egyetem berkein kívül ismerettségeket kötni. Attól függ mit akarsz. Én úgy voltam az osztálytársaimmal fél vagy egy év múlva úgyis mindenki hazamegy, nem lesz belőle sok később. Ugye végig csináltam már egy Erasmust+ Istanbulban. Lettek barátaim akikkel végül jó viszonyom lett, és bármikor újra fel tudom gyújtani azt a bizonyos barátság lángját, de ezek nem az országon belül alakultak ki ahova mentem.

Így végül ismerős árán szálláshoz jutottam Münchenben, miután megismertek hogy milyen ember vagyok felajánlották ezt a lehetőséget nekem. Úgyhogy most itthon vagyok Magyarországon, de nemsokára irány vissza Németországba és kezdődhet a munkakeresés, a nyelvtanulás és a további élmények. Úgyhogy nem ért véget a kaland egy új fejezet kezdődik. Kövessetek tovább!.

N.Szilveszter