Szokásos mixposztom következik. Ezt a típusú posztot úgy általában szoktátok szeretni, gondolom főleg azért mert sokoldalú és széleskörű. No de vágjunk is bele. Ebben a posztban 3 értékesnek hitt tárgyat mutatok be amikről kiderült hogy szinte értéktelen. Arra gondoltam hogy Németországban megpróbálok velük egy kis pénzt keresni, de lehet célszerűbb a legelső kukába kidobni őket, minthogy kutakodni és egy csomó energiát beléjük fektetni aztán egy szakértő vagy egy nagy arc élvezettel az arcán majd jól lehordja őket. Amúgy is attól hogy valami régi még lehet értéktelen.

Mit csinálok itthon? 

Megnéztem ilyen régi dolgaimat. Például régi pénzeket. A numizmatika foglalkozik ezzel a tudománnyal.  Valószínűleg ezeknek a régi bankóknak melyeket az utcán söpörtek nincs túl sok értékük, de azért érdekesnek találtam. Szép képek és személyek vannak rajtuk. Mutatom is. Van még valutám yugosláviából is! Ha lenne ilyen UV fényem tuti átvilágítanám őket érdekelne mit rejt, ha egyáltalán rejt valamit. Amúgy szinte mind értéktelen. Annyi embernek van ilyesmi és a netről is könnyű rendelni.


Hegedű. Valószínűleg sok olvasóm nem ért a hegedűkhöz. Mindenesetre volt a padláson egy hegedű. Eljátszik az ember a gondolattal... Milyen jó lenne ha lenne egy 40 milliós hegedű csak úgy a padláson. Mert a név ami bele van írva egy olasz hegedűkészítő mestertől való. Természetesen hamisítvány. Egy könyvből kivágott cédula.. írták. Amúgy is lélektöréssel rendelkezik. Tehát zenésznek nem lehet eladni.  "A lélektörés egy hegedű számára egyenlő a halálos ítélettel. Vagy azért, mert nem lehet helyrehozni (rendesen), vagy azért, mert veszít hangjának szépségéből a javítás után." 
Feltettem egy csoportba írták hogy problémás a hegedű, nem teljesen értéktelen. De jöttek olyan hozzászólások is hogy adományozzam zeneiskolának vagy rakjam a falra. 

Öreg bor. 

Ja. A bor jó "volt". Rosszul van tárolva ihatatlan, kb értéktelen. Amit kiderítettem hogy vannak olyan emberek akik gyűjtik az ilyen címkéket, talán ad érte valamennyit de kb ettől sem lehet sokra számítani. Úgyhogy lekaparom a matricát és a bor megy szépen a kukába.

És mielőtt megyek vissza Németországba még itthon fát hasogatok anyámnak télire. Ha már egy évben 2-3 szor jövök csak haza a családi házhoz valamit megpróbálok segíteni, még ha nincs is sok időm.

Illetve ezeket az italokat viszem majd Németországba vissza. Ezek legalább érnek valamit.

N.Sz