Őszintén szólva az érzéseimet írom le a témával kapcsolatban. Valójában 26 évesen voltam Isztanbulban és 28 évesen jöttem Regensburgba tanulni.  Vannak előnyei és hátrányai is a kornak. Az átlag egyetemisták kora olya 19-23 között van ahogy elnéztem. Nos nekem 6-7 évvel idősebbnek lenni már más életérzés. Az egyetemen nyilvánvalóan én az idősebbek táborát erősítem. Van mindig pár hallgató aki kicsit idősebb a többinél itt Eraszmuszon 20- as nyelvkurzus osztályban 4-en voltunk 26-28 év között. Nagyjából így korosztály szerint is klikkesedtünk, de volt aki nagyon könnyen megtalálta a hangot a 20 évessel is.

Na most azért ez a pár év már generációs különbség. Amíg én Y vagyok (éppen) addig a 95% már Z. Olyan hatalmas különbségeket nem érzek, de azért vannak. Bár az egyetemen meg Eraszmuszra azért az intelligensebb réteg jön általában, így annyira szerintem nem is lehet általánosítani.

Mindenesetre egy biológia óra elkezdett jelezni nekem. Eljött egy olyan érzés amit korábban nem éreztem. A tanulás a bulik, az utazás, a kirándulási vágy halványul el bennem. Bizony már szeretnék komolyan dolgozni és építeni az életem és a tanulást nem főállásban csinálni. A gyerekvállalás is megjelent a fejemben mint gondolat. Ugye sok haverom nem jött egyetemre hanem gimi után elment dolgozni, és látom hogy ők már 30 körül családosak, (esküvőkre hívtak meg) dolgoznak, és az életük épülésben van míg én még mindig itt vagyok. De azért nem irigykedem azoknak az életére sem, akik mondjuk gimi vagy középsuli utána abbahagyták a tanulást,  és meglehetősen limitált esélyekkel indultak a munkaerőpiacon diploma és nyelvtudás hiányában.

Na most ha nekem ez az idő 35 évesen jön el, hogy család, stabil főállású munka, és gyerek. Az 35 évesen már rizikós. És ha egy átlag életkor 80 év... na ja. (mindegy felejtsük el a mérgező gondolatokat). A nők biológia órája máshogy működik mint a férfiaké. És így 30 körül az ember így visszatekint hogy mit ért el és hol tart. Így érzelmileg nekem a kritikus időpont az a pubertás volt, és most 30 közeledtével megint kritikusnak érzem. De keményen dolgozom. Lehet nem az átlag egyetemisták életét élem, de ez ilyen. 
Megjelenik a gondolat is hogy mennyire lehet vajon karriert csinálni majd az egyetem végeztével, a szakkal és elkezdeni dolgozni valamilyen releváns területen.

Alapvetően egy egyetemista élete később kezdődik mint másoké.  Szaktól is függ. Orvosoknál jogászoknál teljesen jó egy 30 éves kezdés nem? Ott 30 éves embert még fiatalnak mondanak. Amúgy meg érzés szempontjából a megfelelőnek azt tartanám ha valaki olyan 25 körül be tudja fejezni a tanulmányait BA vagy MA szinten. Úgy az még kellemes. 5 évvel később kb 30 ban már soknak érzem. Pont azért mert ilyen érzések létrejönnek :D

Vajon meddig és mikor érdemes elkezdeni az egyetemet? Közel harminchoz őszintén megmondom már egy kicsit teherként érzem a nyakamon. Egyszerűen néha úgy érzem hogy az élet közbeszól hogy állj meg! Annak ellenére hogy szeretem a szakomat és élvezem is. Nem sok van hátra a képzésből kb fél vagy 1 év. De egy külföldi élet megvalósításával és egy jól működő párkapcsolattal már egy kicsit más szemmel nézek az egyetemre és az életre mint korábban. Nem is tudom hogy és mint lesz.

N.Sz