Adlersberg: Adler: Sas, Adlersberg: Sashegy talán. Igazából tényleg magasan volt.

Bemutatom első kirándulásomat itt. A dolgok úgy mennek, hogy minden héten megkapjuk az adott heti menetrendünket, ami tartalmazza a kötelező programokat és az opcionális programokat is pl: Kareoke est, játék est, és eddig úgy néz ki minden héten, van egy nagyobb kirándulás, valahova máshova. 

Ezen a héten ez a nagyobb kirándulás egy túrázás volt "hiking" vagy németül "wandern".. Elmentünk meglátogatni egy sörfőzdés éttermet gyalog. A csapat gyülekezett a belváros szívében, és onnan indultunk el gyalog. Nem volt olyan hatalmas csoport de azért jelentős. Gondolom, sokan elfáradtak már a hét végére és nem volt elég energia, amit én is éreztem, de úgy gondoltam mivel egy "bajor est" nevű programot kihagytam, muszáj mennem, hogy részt vegyek rajta :) 

Magáról a helyről:

Egy igen kis házias, családias étterem, fogadó és söröző nagy sörkerttel.

1838-ban Michael Prößl sörfőző mester megszerezte a gazdasági birtokot és a „Breystadt”-ot.

A Prössl család immár öt nemzedék óta él és dolgozik ezen a történelmi helyen, mindig szívesen kínáltak kulturált vendégszeretetet házi sörrel és szilárd házi főzéssel.

Ezért reméljük, hogy Ön is élvezni fogja a PRÖSSL-BRÄU-t Adlersbergen.

Mindenesetre elindultunk, jó pár órát sétáltunk, közben beszélgettem jobban megismertem újdonsült Amerikai barátomat, és kétszer a túra közben meg is álltunk pihenni. Ilyenkor csak megálltunk néztünk le a magaslatról Regensburgra, néztük folyni a dunát és hagytuk hadd süssön bennünket a nap.  Pár óra séta után megérkeztünk.

Maga a hely tényleg családias, régies, nagyon szépen gondozott, az udvarban tyúkokat is felfedeztem. Nem volt előre lebeszélve, hogy megyünk, ezért mindenki leült oda ahova akart. Amerikai barátommal leültünk kint, majd meggyőztem végül hogy üljünk le odabent. A nagy meleg után jó volt bennt leülni a kényelmes székekre. Rendeltünk mindketten egy sört, én Scweinhaxen-t ettem, a társam pedig Schnitzelt, ő biztosra megy, tehát mindig mondja ő mindig a schnitzelt választja azzal nem lőhet mellé. Mindenestre a sört kihozták először, azt kell mondjam az egyik legjobb volt amit eddig valaha ittam! Végül az étel is megérkezett, hatalmas adag, igazi filmbéli vagy videójátékbéli tál volt a nagy csonttal és hússal. Megettük, Amerikai barátom elment, én még egy sörre és egy kis sétára maradtam majd mentem haza busszal. Bátrabbak, visszafele is túráztak! No de beszéljenek az élményeimről a képek!